Egy ingatlant felújítani és használni vagy inkább lebontani és újat építeni éri meg inkább? Megveszel egy lepukkant, itt-ott repedező házat és felújítanád? Vagy az egészhez hívni egy bontóbrigádot és uccu neki, hadd pusztuljon? Azt hiszem, a válasz a pénztárcánk nagyságától, az elhelyezkedéstől és a megvett ingatlant műszaki állapotától függ igazán. Befektetési céllal és eladási szándékkal ingatlant vásárolni vagy lassan, ahogy a pénztárca engedi, felújítani és benne élni bizony különbség.
Ez a szoba talán még menthető!
A magyar ingatlanállomány jó része lakatlan és ennek száma folyamatosan nő. Míg 1980-ig alig 5%, mostanra cirka 13-15% az üresen álló ingatlanok aránya Magyarországon. Nagyságrendileg félmillió ingatlanról van szó, melyből 90-100 ezer komfort nélküli, vagy lakhatásra alkalmatlan állapotban van. A területi megoszlás is változó, de ezek az ingatlanok többnyire az 5000 fő alatti és hátrányos helyzetű kistelepüléseken állnak, állapotuk is olyan, hogy a felújítás gazdaságtalan. Van tehát bőven az ingatlanpiacon újabb gazdára váró, jobb-rosszabb műszaki állapotú lakóház és lakás. A témában erős a megosztottság. Nem is csoda, hiszen egy adott ingatlanhoz két vagy több elképzelés is párosulhat.
Befektetési céllal venni …
annak éri meg, akinek van kellő tőkéje vagy csak minimális a hiteligénye. Ők rövid távon gondolkodnak, és felújítást követően gyors eladásra számítanak. Leginkább a vizesblokk, konyha felújítása, gépészeti korszerűsítés hoz nyereséget. Jó eséllyel, nem túlárazva hamar megtalálják az új gazdát. Az albérletbe adás szintén egy jó megoldás. Feltéve ha hosszabb távra, megbízható, korrektül fizető albérlőt találunk. Mert bizony van, aki csak a pillanatnyi lakhatását akarja megoldani, majd elkezd nem eleget, végül egyáltalán nem fizetni. Az ilyen ingatlan tulajdonosok azon felül, hogy bérleti díjat szednek, az ingatlant hitel fedezetéül is felhasználhatják.
Pécs belvárosi foghíjbeépítés helyett parkoló
Kevésbé ismert, de szintén befektetési célú hasznosítás a kivárás a jobb eladási feltételek érdekében. Az ilyen ingatlanok tulajdonosai csak a szükséges állapotfenntartással foglalkoznak és 3-5-10 évet is hajlandók az ingatlanpiac fellendülésére várni. Tipikus esete ennek a lepukkant, bontásra váró, belvárosi bérház, ahol az olcsón vett, lakhatásra alkalmatlan épületet évek múlva pl. egy társasház építő vállalkozónak borsos áron eladják. A bontás, közműfejlesztés, egyebek a későbbiekben legyen az ő gondja.
Hasonló módon gondolkodik az is, aki egy rossz állapotú épületet vesz meg. Viszonylag kis költségen elbontja, az építőanyagot értékesíti és az eladásig más célra, például parkolónak, a néhány órás használatért díjat szedve hasznosítja a telket.
A “kisember”
Jöjjenek azok, akik lakhatásukat akarják megoldani, olcsóbb, közepes vagy gyengébb állapotú ingatlant is hajlandók megvenni. Ők a kisemberek, aki naponta küzdenek a munkahelyen, dolgoznak munkaidő után is, akik beáldozzák az éves nyaralás költségét a felújításba és örülnek a saját házikónak. Ha szerencséjük van, kaphatnak egy egészen jó, felújítást sem igénylő házat. Többnyire azonban a kis költségvetés miatt csak az olcsóbb, műszakilag sem a legjobb ingatlanokat tudják megszerezni. Ők a saját munkájukat nem kímélve, izzadva, de boldogan építgetik, szépítgetik otthonukat.
Hét végén és munkaidő után is építgetünk, szépítgetünk!
Voltál már hasonló helyzetben, befektetésben gondolkodsz? Várom hozzászólásod!