Várhatóan ez az a téma, amelyről mindenkinek van sztorija, aki valaha társasházban élt. Mindig lesznek olyan lakók, akik kicsit érzékenyebbek mondjuk a zajra, a koszra, a másik emberre úgy alapvetően – mondjuk még azt is nehezen bírják, ha a szomszédjához mondjuk egy értékbecslő érkezik, mert lehet, hogy ez is hangosnak minősül az ő véleményezésük szerint. Vagy rosszkor csengettek be oda. Ilyen is van.
Ezek az egyéni problémák és panaszok. Hogyan érdemes kezelni az ilyeneket?
Persze, erre lehet azt mondani, hogy ez a társasház kezelőjének a feladata, de azért lássuk be, hogy napi szinte a zaj, a kosz, a másik nem tiszteletben tartása azokat érinti, akik helyben laknak, és minden nap találkoznak adott esetben. Legyen az zenehallgatás, kutyaugatás, hangszeren gyakorlás vagy akár egy tévéműsor nézése, ami zavaró – az ott lakóknak kell és érdemes is egymással ezeket a nézeteltéréseket tisztázni.
És persze vannak olyan szituációk és feladatok, amelyek nem személyes problémák vagy konfliktusokban gyökereznek, sokkal inkább arról szólnak, amik a „közös ügyek”, amiket együtt kell megoldani.
Forrás: www.hazmestermedve.blog.hu
Itt is fontos azonban, hogy hogyan is állunk hozzá. Mik lehetnek a közös ügyek?
- A kommunikáció hiánya, vagy részleges kommunikáció a társasházban. Így csúsznak el az információk, ilyenkor nem születik meg időben egy döntés például. Hasznos tehát, ha nem társasházi pletykákra hagyatkozunk, hanem mondjuk kialakított, és mindenki számára elfogadott platformon kommunikálunk.
- A zaj alapvető konfliktusforrás. Meglehetősen eltérő, hogy kinek mi megy át, vagy mi nem az ingerküszöbén ebből a szempontból, de az mindenképpen elvárás lehet, hogy egy elfogadott és mindenki számára ismert házirendet illik betartani. Abban aztán jól definiálható, hogy milyen időszakban lehet mondjuk felújítási munkát végezni. Ettől el lehet persze térni – ha a lakók ebben rugalmasak, kiváló feliratokat gyártva mondjuk a liftajtóra. (Lásd példánk. 😊)
- A tisztaság kérdése is nagyon fontos: alapvető elvárás a lakókkal szemben az, hogy mindenki egyformán ügyeljen egy társasházban a tisztaságra. A saját felújításból származó hulladékot például minden lakónak saját magának kell elszállíttatnia, bármennyire is egyszerű opciónak tűnhet az, hogy beledobja a közösség kukájának egyikébe. Dohányozni alapvetően a közös helységekben tilos – az azonban fontos, hogy a lakóknak a saját erkélyükön például jogukban áll dohányozni természetesen. Az, hogy a szomszédok egymással ezt meg tudják-e beszélni, szintén nem elhanyagolható jelentőségű kérdés – a többi szintén a házirendben lefektethető. De nem véletlenül kezdtünk a kommunikáció hangsúlyozásával.
- A háziállatok tartása mindig neuralgikus pont egy társasházban. Nem csupán azért, mert sajnos a tisztaság kérdése sem mindig egyértelmű egy-két állattartónak, mármint, hogy felelős a saját állata tekintetében ebben a kérdésben; de ha ezen túllendülünk, és a közösség szabályait mindenki elfogadja, akkor is még ott marad a helyzet, amikor mondjuk egy kutyát a tulajdonos naphosszat egyedül hagy – és az eb zavarja ugatásával a lakók nyugalmát. Esetleg olyan egzotikus állatot tart, ami veszélyes az emberre – ilyet egyébként alapvetően tilos.
- A közös tulajdonú területeket senkinek sem illik kisajátítania, lezárnia, se a lépcsőházat, se a tűzrendészeti szempontból fontos részeket. Ez nemcsak elvben tilos, de gyakorlatban is büntetést von maga után, ha a tűzoltóság ellenőrzés közben ilyet talál.
+ 1.
Végezetül lazítsunk egy kicsit: megoldottuk a konfliktusokat, a házban rend és béke honol. Ebben az esetben együtt menjünk ki a belső udvarra, vagy a kertbe – és építsük kicsit ezt a kisebb közösséget, kávézás, kártyázás, vagy csak egy jó beszélgetés keretein belül. Megéri!
A cikk megjelent az ingatlanpress.hu oldalán is!
