Várhatóan ez az a téma, amelyről mindenkinek van sztorija, aki valaha társasházban élt. Mindig lesznek olyan lakók, akik kicsit érzékenyebbek mondjuk a zajra, a koszra, a másik emberre úgy alapvetően – mondjuk még azt is nehezen bírják, ha a szomszédjához mondjuk egy értékbecslő érkezik, mert lehet, hogy ez is hangosnak minősül az ő véleményezésük szerint. Vagy rosszkor csengettek be oda. Ilyen is van. Az együtt élés nem könnyű, de vannak megoldásai.
Ezek az egyéni problémák és panaszok. Hogyan érdemes kezelni az ilyeneket?
Persze, erre lehet azt mondani, hogy ez a társasház kezelőjének a feladata, de azért lássuk be, hogy napi szinte a zaj, a kosz, a másik nem tiszteletben tartása azokat érinti, akik helyben laknak, és minden nap találkoznak adott esetben. Legyen az zenehallgatás, kutyaugatás, hangszeren gyakorlás vagy akár egy tévéműsor nézése, ami zavaró – az ott lakóknak kell és érdemes is egymással ezeket a nézeteltéréseket tisztázni.
És persze vannak olyan szituációk és feladatok, amelyek nem személyes problémák vagy konfliktusokban gyökereznek, sokkal inkább arról szólnak, amik a „közös ügyek”, amiket együtt kell megoldani.
Forrás: www.hazmestermedve.blog.hu
Itt is fontos azonban, hogy hogyan is állunk hozzá. Mik lehetnek a közös ügyek? Mire számíts együtt élés kapcsán?
- A kommunikáció hiánya, vagy részleges kommunikáció a társasházban. Így csúsznak el az információk, ilyenkor nem születik meg időben egy döntés például. Hasznos tehát, ha nem társasházi pletykákra hagyatkozunk, hanem mondjuk kialakított, és mindenki számára elfogadott platformon kommunikálunk.
- A zaj alapvető konfliktusforrás. Meglehetősen eltérő, hogy kinek mi megy át, vagy mi nem az ingerküszöbén ebből a szempontból, de az mindenképpen elvárás lehet, hogy egy elfogadott és mindenki számára ismert házirendet illik betartani. Abban aztán jól definiálható, hogy milyen időszakban lehet mondjuk felújítási munkát végezni. Ettől el lehet persze térni – ha a lakók ebben rugalmasak, kiváló feliratokat gyártva mondjuk a liftajtóra. (Lásd példánk. ?)
- A tisztaság kérdése is nagyon fontos: alapvető elvárás a lakókkal szemben az, hogy mindenki egyformán ügyeljen egy társasházban a tisztaságra. A saját felújításból származó hulladékot például minden lakónak saját magának kell elszállíttatnia, bármennyire is egyszerű opciónak tűnhet az, hogy beledobja a közösség kukájának egyikébe. Dohányozni alapvetően a közös helységekben tilos – az azonban fontos, hogy a lakóknak a saját erkélyükön például jogukban áll dohányozni természetesen. Az, hogy a szomszédok egymással ezt meg tudják-e beszélni, szintén nem elhanyagolható jelentőségű kérdés – a többi szintén a házirendben lefektethető. De nem véletlenül kezdtünk a kommunikáció hangsúlyozásával.
- A háziállatok tartása mindig neuralgikus pont egy társasházban. Nem csupán azért, mert sajnos a tisztaság kérdése sem mindig egyértelmű egy-két állattartónak, mármint, hogy felelős a saját állata tekintetében ebben a kérdésben; de ha ezen túllendülünk, és a közösség szabályait mindenki elfogadja, akkor is még ott marad a helyzet, amikor mondjuk egy kutyát a tulajdonos naphosszat egyedül hagy – és az eb zavarja ugatásával a lakók nyugalmát. Esetleg olyan egzotikus állatot tart, ami veszélyes az emberre – ilyet egyébként alapvetően tilos.
- A közös tulajdonú területeket senkinek sem illik kisajátítania, lezárnia, se a lépcsőházat, se a tűzrendészeti szempontból fontos részeket. Ez nemcsak elvben tilos, de gyakorlatban is büntetést von maga után, ha a tűzoltóság ellenőrzés közben ilyet talál.
Végezetül lazítsunk egy kicsit: megoldottuk a konfliktusokat, a házban rend és béke honol. Ebben az esetben együtt menjünk ki a belső udvarra, vagy a kertbe – és építsük kicsit ezt a kisebb közösséget, kávézás, kártyázás, vagy csak egy jó beszélgetés keretein belül. Megéri! Az együtt élés ugyanis nem feltétlenül valaminek a végét jelenti.
A cikk megjelent az ingatlanpress.hu oldalán is!
