Lassan enyhülnek a korlátozó intézkedések, talán túl vagyunk az első járvány nehezén. Sok szektorban, ágazatban az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb teendő – most az, hogy felmérjék a koronavírus járvány és a karantén időszak okozta károkat és kieséseket.
Nincs ez másképp az ingatlanpiac esetében sem. A koronavírus negatív hatásairól erre az ágazatra már írtunk korábban. De mi lesz most? Mik a tendenciák?
Mi várható a lakáspiacon?
Járjuk körbe először a témát az árak, a kereslet és a kínálat tükrében – aztán kicsit beszéljünk a bérleti piacról.
-
Az árak
Kinek jót, kinek adott esetben rosszat jelent, az jól látszik, hogy az ingatlanpiaci árak visszaesése várható – de várhatóan csak rövid távon. Arra figyelmeztetnek azonban az elemzések, hogy ez a tendencia várhatóan hosszú távon nem lesz tartható. Mit is jelent ez? Ha visszagondolunk a 2008-as válságra, akkor ott az történt, hogy a lakásárak mintegy 20%-os csökkenését 2013-tól (tehát valóban lassú ütemben) követte a lakásárak hosszú évekig tartó folyamatos növekedése – egészen az akár 200 %-os szint eléréséig. Könnyen előfordulhat most is, hogy még ha a rövid távú prognózis tekintetében láttathatunk negatív tendenciát, ez mindenképpen átfordul egy időszak után. Azt se felejtsük el, hogy ez a válság most nem az ingatlanpiacról indult.
-
A kereslet
Ezzel szoros összefüggésben mi a helyzet a kereslettel? Elég könnyen kitalálható, hogy a karanténhelyzet nem segített a lakások adás-vételén, de semmilyen már ingatlanén sem. Egészen egyszerűen azért, mert a tulajdonosok otthon ültek és nem vásároltak ingatlant. Az élet sok területe megállt – és ebben a helyzetben más tendenciára nem számíthatunk ezen a piacon sem. A lakosság bespájzolt – döntően lisztből, élesztőből és maszkból. Ingatlanból nyilván nem. A pánikhangulat csak a közvetlen fogyasztási javakat érintette, és azokat sem hosszú ideig. Tegyük hozzá, szerencsére. A lakosság egy rétege vagy megrendült egzisztenciálisan, mert valamelyik olyan szektorban dolgozott, amely azonnal bezárt; vagy felélte tartalékait – és nyilván van egy szűk réteg, amelyiket nem rázott meg a válság különösebben.
-
A kínálat: mi várható a választék kapcsán?
A fent leírtakból egyértelműsíthető, hogy az ingatlant kínálóknak számolniuk kell a megnövekedett értékesítési idővel a piacon. A folyamatok várhatóan lassabbak lesznek. Ennek hátterében pedig az van, hogy a már piacra dobott és sok esetben túlárazott ingatlanok nem lesznek eladhatóak – ahogy jó részük már a járvány előtt sem volt értékesíthető. Így ez a tendencia korántsem fog javulni – elég csak, ha megnézzük ehhez néhány ingatlanközvetítő által kínált ingatlanokat, pontosabban azt, hogy mióta hirdeti és milyen áron.
Aztán persze vannak azok az eladók, akiknek valamilyen tranzakciójuk – mondjuk egy másik ingatlan vételével kapcsolatos hitelszerződés – függött attól, hogy eladják az ingatlanukat. Ők természetesen kénytelenek lesznek áron alul értékesíteni azt.
A bérleti piacot igen érzékenyen érintette a kialakult helyzet, különös tekintettel az Airbnb-re például, amelynek vélhetően új üzleti modellt kell majd kitalálni a fennmaradáshoz. Ami valószínűsíthető, hogy a rövid távú bérlések helyett a hosszabb távúakban kezdenek el gondolkodni.
Főleg a fővárosban pedig a jellemzően már alig megfizethető albérleti árak várhatóan drasztikusan csökkenni fognak – leghamarabb szeptembertől, amikor is, ha minden igaz elindulhat az új egyetemi és főiskolai év. Lehet, hogy addigra az Airbnb is előrukkol egy olyan modellel, amivel meg tudja szólítani a magyar egyetemistákat, főiskolásokat – vagy adott esetben az ingázókat, vagy a fővárosba költözőket. Az, hogy a külföldi egyetemistákra mennyiben lehet majd számítani, egyelőre eléggé a jövő zenéje.
A hosszútávú bérleti díjak csökkenése is jól bejósolható – a bérlők így jóval kedvezőbb helyzetből indulnak egy bérlemény áráról való tárgyalásban.
Értékbecslő szemmel is jól látszik, hogy a koronavírus járvány után az ingatlanpiac lelassulása várható.