Nemrégiben írtunk egy cikket, amely a generációk ingatlanpiaci viselkedésével foglalkozik – a koronavírus helyzettel súlyosbítva a kérdéskört. A baby boomer-ek generációjával foglalkoztunk, és érintettük a fiatalabb generációkat is ebben az új helyzetben. Úgy érezzük azonban, hogy ez a téma megkíván egy alaposabb körbejárást is: a mai cikkünkben erre teszünk kísérletet.
Először is le kell szögeznünk: a különböző generációk egyre gyorsabb iramban váltják egymást. Így nyilvánvaló, hogy az egyes generációkra jellemző magatartásformák az adott társadalmi, gazdasági és információs közegbe integrálódnak – így is kell kezelnünk ezeket.
És hogy miért fontos leszögeznünk rögtön az elején ezt?
Nyilvánvalóan azért, mert a makrokörnyezet robbanásszerű információs átalakulása nagyon erős hatással van – és lesz is – a mikrokörnyezetre. Így a mai cikkünkben főszerepet játszó Y és főleg a Z generációnak az életét már kikerülhetetlenül átjárja az online tér és annak létezése. De mit is jelent mindez?
Y és Z generációk
Mit kell tudnunk erről a két generációról általában? A kutatások szerint az előbbi a 1980 – 1994 között, míg az utóbbi az 1995 – 2005 között születetteket jelenti. (Ebben a cikkben nem térnék most ki ettől eltérő évszámokra, de egyes kutatásoknál egy-két, de akár több év differencia lehet a kezdő illetve a záró dátumokat figyelembe véve.)
A legfiatalabb generáció tehát a munkaerőpiac szempontjából a Z, ők azok, akik már kint vannak a munkaerőpiacon – de még relatív kevés tapasztalattal rendelkeznek.
Az ingatlanpiac és a legfiatalabbak
Ha az ingatlanpiaci helyzetet vizsgáljuk, akkor itt is meg kell állapítanunk azt, hogy míg az Y generáció már akár lehet tőkeerős, addig a Z generációra ez még kevésbé jellemző – sőt inkább egyáltalán nem jellemző.
A kérdés azonban az, hogy vajon akarnak-e vásárolni ezen generációk ingatlanokat?
Azt gondolom, itt megint csak el kell különítenünk, hogy melyik lehet tőkeerős és melyik nem. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, hogy a bérlés ezeknél a generációknál egy igencsak bevett és jól működtetett folyamat az ingatlanok tekintetében. A röghöz kötöttség sem jellemző rájuk már annyira – különösen igaz ez a Z generációra. Új értékek, új felfogás mentén közelítik meg egyelőre ezt is, sokan tanulnak külföldön, sokat utaznak adott esetben – a szociális szokásaik mentén alakítják tehát az ingatlanokkal kapcsolatos elvárásaikat. Ezek a szokásaik pedig még igencsak képlékenyen változnak. Nagyon kevesen tulajdonosai ingatlanoknak, bár kétségtelen tény az, hogy ha van tulajdonuk, az nagy fontossággal bír számukra.
Fontos, hogy szüleikre hagyatkoznak még sok kérdésben, illetve akár rájuk is hárítják a felelősséget a döntéseik meghozatalakor. (Ez marketingkommunikáció szempontjából egy érdekes és figyelembe veendő pont.)
Okosotthon az új generációk modern technológiája?
Érdekes, és nem megkerülhető kérdés az okosotthonok és az ezekhez való kapcsolódása a fiatalabb generációknak. Vajon mennyire elfogadott, mennyire jellemző ez? Az igaz lehet, hogy elvárás szinten fogalmazódik meg egy okosotthon megléte a számukra?
Kétségtelen tény, hogy ezeknek a generációknak nagyobb igényük van arra, hogy az életük minden színterén megjelenjen az online lehetőségek maximális kihasználása. Ebbe születtek bele, ebben szocializálódtak. Ez természetesen jelenti az „okos otthonok” térhódítását is – tehát olyan otthonokét, ahol a digitalizáció vívmányait, legújabb megoldásait a maximális mértékben kihasználják.
Vajon mennyire élhető ez? Érdekes, de tény, hogy még ezek a fiatalabb generációk is figyelnek arra, hogy nem biztos, hogy jó megoldás minden folyamatot, minden funkciót „okossá” tenni. Nem utolsó sorban azért, mert az emberi beavatkozás lehetőségének elvetése még – részben – őket is elriasztja. Az tehát, hogy minél előbb megvalósuljanak az okos városok – egyelőre úgy tűnik, várat magára. Legalábbis, követhető a folyamat.
Egyelőre. De ez már egy másik történet.
